Mit nem tudtok erről a lányról? Brenda Songot láthattuk a Nyomozólányokban Lindsay Lohannal, valamint a Külvárosi tinisorsban, a Phil of Future-ban és a Hetedik mennyországban is. Ez a szeretnivaló lány most beszél nekünk... nos, mindenről. 

The Star Scroop (a következőkben TSS): Mikor kezdtél színészkedni? 
Brenda: Igazából először modellkedni kezdtem San Franciskóban. Mindenre emlékszem. Olyan voltam, mint Cindy Crawford, benne akartam lenni a tévében (megjegyzés: Cindy Crawford is modell volt, de színésznő akart lenni). Szóval modellnek álltam, kaptam sorra a felkéréseket, de én többre vágytam, mint hogy egy csinos pofi legyek jó képekkel. Szerettem volna kipróbálni valami mást. Így elkezdtem reklámokban szerepelni, majd sorozatokban, majd filmekben és így tovább. 

TSS: Mi volt az első szereped? 
Brenda: Egy little Caesars pizza reklám. Öt éves voltam. 

TSS: Rengeteg filmben és sorozatban láthattunk már játszani. Szerinted a tévében jobb játszani, vagy egy filmben?
Brenda: Ez számomra nem számít, teljesen különbözik a kettő, mindegyik egy új és különböző élmény. Ráadásul minden karakter más és más. Számomra teljesen mindegy, hogy egy filmben, egy televíziós showban vagy egy reklámban kapok szerepet, a lényeg, hogy játszhassak. 

TSS: A karakterek közül, amelyeked játszottál, melyik a kedvenced. 
Brenda: Ezt most nehéz megmondani. A filmek  is különbözőek. A Csodacsukában öt fiúval játszottam együtt, a Nyomozólányokban Lindsay Lohannal órákat ültünk az öltözőben és a sminkesnél. Az utóbbiban rengeteget foglalkoztak a külsőnkkel, de utána a Csodacsuka forgatásán csak lófarokban kötöttem a hajam, nem volt baj, ha piszkos lettem, sőt minél piszkosabb lettem, annál jobb volt. És ez így ment, jártam egyik forgatásról a másikra, csajos partit tartottunk, vásároltunk, mint minden alkalommal, aztán kosárlabda egész nap, és a két karakter annyira szórakoztató, nagyon mókás volt mind a kettő. Lindsay jó barátom most is, Bow-val és Jonathannel is tartjuk a kapcsolatot. És ezek az emlékek örökké összekötnek minket. Így nem is tudom kiválasztani a kedvenc karakteremet,  mert mindegyik különbözik, mindegyikkel más tapasztalatokat szereztem. 

TSS: Szerepeltél a Külvárosi tinisorsban. 
Brenda: Igen. A Külvárosi tinisors forgatása is emlékezetes volt, ott ismerkedtem meg Danielle Panabakerrel, akit nagyon szeretek, ma reggel is beszéltem vele. Még csak most ismerkedtünk össze a csapattal, de az igazgató kislányának most volt a 4. szülinapja, és mi is ott ünnepeltünk vele, eljött Ryan is Kanadából, és olyanok voltunk ott, mint egy nap család. Csak ültünk, és beszélgettünk, aztán az igazgató felállt, és folytattuk a munkát. Sok tapasztalatot szereztem, és a karakter, akit játszok annyira vicces - ő az én bolondosabb énem. Imádom a történetet. Amikor elolvastam a forgatókönyvet, egyből megszerettem, mert tényleg, mi lányok miket élünk át manapság. A Danielle által megformált karakter, Brittany szeretne egy jobb életet, körbe utazni a világot, de eközben nem vette észre, hogy milyen jó élete van, és eközben Natasha, ő folyamatosan próbálja erre emlékeztetni És a valóság az, hogy rengeteg lány érez manapság így. És ez tényleg szomorú, hogy a legtöbben így gondolkodnak, miközben a világ ott tart, ahol most. A fotózások tényleg nagyon szórakoztatóak voltak számomra. De tudod, az emberek mindig azt mondják, hogy a fű mindig zöldebb a szomszéd kertjében. Ez olyan mint az, hogy akinek egyenes haja van, az göndöret szeretne, akinek meg göndör, az egyeneset. 

TSS: Kik azok a színészek, akikre felnézel? 
Brenda: Az én kedvenceim Russel Crowe és Matt Damon. Csak azért, mert ezer arcuk van. Pedig csak önmagukat adják. A színésznők közül szeretem Nicole Kidmant és Angelina Jolie-t, mert ők nem követik a trendeket, hanem a trendek követik őket. Szeretem nézni őket, mert az ő játékuk sohasem ugyanolyan, és én már abból is tanulok, ahogy nézem őket. 

TSS: Sokan felismernek? 
Brenda: Amikor megjelent a Külvárosi tinisors, kész őrület volt. Ott voltunk mi, és az a sok gyerek, akik ismertek minket a filmből, és én csak arra tuttam gondolni, hogy váú, máris ennyien ismernek minket, pedig még csak most jelent meg a film. És tényleg nagy őrület volt. Az volt az első igazán őrült dolog, amikor testőrökkel kellett járkálnunk, aránylag mindenhová. Erre nem számítottam. Nekem szórakozás ez az egész, nem hittem, hogy ennyien fognak szeretni. 

TSS: Mit mondasz azoknak a lányoknak, akik színészkedni akarnak?
Brenda: Határ a csillagos ég. Bármit elérhetsz amit akarsz, sose lehet tudni. Minden lehetséges. Én is csak egy kétéves voltam, aki benne akart lenni a tévében, de sose gondoltam volna, hogy ez tényleg valóra válik. Úgy gondolom, hogy csak meg kell próbálni, mert sose lehet tudni, és ha tényleg el akarod érni a célodat, igazi szenvedéllyel állsz hozzá, akkor sikerülni fog. Mert senki sem mondhatja meg, hogy mit tudsz és mit nem, kizárólag te. 

TSS: Mesélj az új sorozatodról. 
Brenda: Ó, a címe The Suite Life. A főszereplők Dylan és Cole Sprouse az Apafejből. A show egy szállodában játszódik, a fiúk a szállodában laknak, mert az anyjuk énekesnőként dolgozik ott. Az én karakteren egy disneys Paris Hilton, ő a szálloda örököse. 

TSS: Biztosan nagyon izgatott vagy már.
Brenda: Igen, nagyon izgatott vagyok. A miénk a legjobb csapat a világon, és már most nagyon közel állunk egymáshoz. És nagyon, nagyon izgatott vagyok, jövő héten válogatjuk ki a ruhákat, és állunk neki a frizurának. 

TSS: Mivel töltöd a szabadidődet? 
Brenda: Szeretek otthon ülni és filmeket nézni a testvéreimmel. Imádom, amiket csak ülhetek tétlenül. Azt hiszem ez olyan, mint amikor sokat dolgozol, hazajössz, és csak szeretnél a családoddal lenni. Borzasztó érzés, amikor a munka miatt nem látom a családomat. Általában amikor haza megyek, megnézünk a testvéreimmel egy filmet, vagy kimegyünk kosárlabdázni. Mi így kommunikálunk a testvéreimmel. Rövidre fogva: csak a szokásos unalmas dolgokakal.  

TSS: Melyik a kedvenc rajzfilm figurád? 
Brenda: Határozottan Bell a Szépség és a Szörnyetegből. 

TSS: Nézel Disney Channel filmeket? 
Brenda: Természetesen igen. 

TSS: Melyik a kedvenced? 
Brenda: A kedvencem? Szeretem a Brinket. A Brink elképesztő. Imádom a Brinket. Talán azért, mert teljesen bele voltam zúgva Eric Von Dettenbe. 

TSS: Milyen tulajdonságokkal rendelkezik az álom pasid? 
Brenda: Huh, azt hiszem, az én álom pasim egy olyan valaki, akivel lehet beszélgetni, nem kell azon rágódnom mellette, hogy vajon hogyan festek abban a pillanatban. Valaki, aki nem bizonytalan, valaki, aki olyan nekem, mint a legjobb barátom. Most 16 vagyok, és az én koromban rengetegen keresnek maguknak egy társat, és ez így van jól. De én jelenleg tanulok és dolgozom, nincs időm egy másik ember miatt aggodalmaskodni. Nem lenne fair, ha összejönnék valakivel, de nem tudnék száz százalékig figyelni rá. Azon a ponton, ahol az öcsém van, a lányok hívják őt, és én mindig azon gondolkodom, ha 14 lennék, találnák e olyan fiút, aki hajlandó velem kézen fogva sétálni? Ez nagyon aranyos, de néhány gyerek túl komolyan veszi ha elveszíti az aktuális plátói szerelmét. Ilyen helyzetekben én azt mondom az öcsémnek, hogy még ott van előtte az egész élet, nincs értelme bánkódni.  

TSS: Nehéz időt találni az olyan dolgokra, amiket az átlagos tinik csinálnak? 
Brenda: Dolgozom, LA-ban élek, pedig LA egyik külvárosában születtem. Amikor hazajövök hétvégente, elmegyünk a moziba, nagyon szeretem, amikor a Lord of Kings-et, vagy más nagyszabású filmet vetítenek. Ilyenkor mindig odamegyünk egy órával hamarabb, hogy jó helyet találjunk. 

TSS: Hogyan jellemeznéd az öltözködési stílusodat? 
Brenda: Sokat változtam az elmúlt években. Voltam gót, követtem a 80-as évek rock stílusát, aztán voltam hippi is szakadt farmerben és flip-flopban.  Nem igazán követem a mai trendeket, szeretem a régi stílusokat. Sokkal kényelmesebben érzem magam a kis piros gumicsizmámban mint egy magassarkú cipőben, szívesebben hordok nadrágot, mint bőrszoknyákat. Azt hordom, amiben jól érzem magam. 

TSS: Hogyan képzeled el magad tíz év múlva?
Brenda: Az elkövetkezendő tíz évben remélhetőleg játszhatok még valahol. Szeretném megszerezni a jogosítványt, egy saját házat és remélhetőleg lesz főiskolai végzettségem. Semmi világrengető dolog. Nem tudom, mi fog történni az elkövetkezendő tíz évben, egy hónapban vagy akár holnap. Szóval én csak élvezem az életet, mert az élet túl rövid, hogy azon gondolkodjak, mi fog történni, inkább hagyom, hogy megtörténjen az, aminek meg kell történnie.